Barnes nyomozó azon tűnődött, hogy is engedhette magát belerángatni az egészbe? Egy osztálytalálkozó megszervezésébe. Pont ő. A dolgok már rögtön az elején félrecsúsztak. A foglalások elkeveredtek, a terem túl kicsi volt, és a vacsorán rejtélyes okból lazac helyett tonhalat szolgáltak fel. A szálloda is mintha összeesküdött volna ellene. A vendégeknek hosszú kerülőt kellett tenniük, mert újra aszfaltozták az utat a bejáratnál, este 6-kor pedig csőtörés volt, ami miatt ideiglenesen lezárták a vizet.
És ehhez jött még egy gyilkosság!
7 óra 15 körül történt. Egy velőt rázó sikoly hasított át a zsúfolt társalgón. Barnes a bejárati ajtónál állt és egy régi barátnőjével beszélgetett, mikor Maddy Rich rontott be a szárnyas ajtón.
– Rolly meghalt! – sikította, majd összeesett.
– Te foglalkozz Maddyvel – szólt oda Barnes volt barátnőjének. – Én megnézem Rollyt.
Barnes kirohant a hatalmas, virággal, vízeséssel, szökőkúttal díszített üvegezett átriumba. Követte a kikövezett ösvényt, amíg rátalált Rollyra, aki az ösvényen feküdt keresztben, feje a muskátlik között. Nem volt kétség: halott volt. Egy futó vizsgálat is világossá tette, hogy fejbe verték. Nem messze tőle egy röplabda nagyságú, barna homokkő-dísz feküdt, rajta vérnyomok.
Barnes óvatosan felemelte a követ, megvizsgálta, aztán visszahelyezte. Zsebkendőt vett elő, a homokot letörölte a kezéről, és szemügyre vette a környezetet. Az ösvény mentén kis fekete körökre lett figyelmes, mindegyik körben spirál minta. A körök átmérője hozzávetőlegesen 4 centi volt és egymástól körülbelül hatvan centire helyezkedtek el.
– Megdöbbentő – mondta a gondnok, mikor meghallotta, mi történt. – Gyilkosság a szállodánkban! Miben lehetek a segítségére, nyomozó úr?
– A vendégek csak mágneskártyával léphetnek be az átriumba. Tudna nekem egy listát adni mindazokról, akik ide beléptek az elmúlt órában?
– Az átrium zárva volt, amíg a csőtörésen dolgoztak. Csak 15 perce nyitottuk ki újra. – A gondnok lenyomott néhány billentyűt a számítógépén, és hamarosan három szobaszámmal rukkolt elő, amiből az egyik az áldozaté.

Bob Grey azonnal védekezni kezdett. – Igen, ott voltam az átriumban – felelte. – Miért pont engem szúrtál ki?
– Nem szúrtalak ki – nyugtatta meg Barnes.
– Mindenki pikkel rám. Mint a gimiben, emlékszel? A csajok kinevettek, mert benzinkútnál dolgoztam, és koszos volt a körmöm.
– Rolly milyen volt hozzád?
– Ugyanolyan idióta volt velem, mint bárki mással. Most, hogy gazdag, gondolom, még rosszabb, mint volt.
– Mi dolgod volt az átriumban?
– Hülyén éreztem magam a többiek között az ezerdolláros cuccaikban. Egyedül akartam lenni, én meg a western csizmám. A szökőkútnál ültem egy sörrel és duzzogtam.
– Láttál vagy hallottál valami szokatlant?
– Nem. Túl hangos volt a víz csapkodása.
Barnes megkérdte Bobot, hogy megnézhesse a csizmája talpát. Bobnak nem volt ellene kifogása. A csizmája sarka kicsi volt, majdnem szögletes, és nem volt rajta fekete lerakódás. A két férfi kezett rázott és Barnes továbbment.
A listán a második szoba Jack Biggsé volt, egykori futball sztár. Barnes egy közeli asztalnál látta meg és odasétált hozzá. – Hogy ityeg, Jack? – kérdezte, és kezet ráztak.
– Tűrhetően – felelte Jack. – Csak ne lenne a térdem megdagadva. Még a főiskolán sérültem meg, és minden évben egyre rosszabb. A rohadt bot nélkül képtelen vagyok megmozdulni, és még így sem jutok túl messzire.
Barnes kezét a nadrágjába törölte, és az jutott eszébe, biztos idegesnek látszik. – Fel kell tennem néhány kérdést, Jack. Mit csináltál az átriumban?
– Mire gondolsz?
– Körülbelül akkor voltál az átriumban, amikor ez történt. Ha jól emlékszem, te és Maddy Rich jártatok a suliban.
– Egészen addig, míg Rolly meg nem jelent. Úgy volt, hogy a főiskola után összeházasodunk. Kaptam egy sportösztöndíjat.
– Emlékszem.
– Ha megbocsájtasz, arrébb kell a kocsimat vinnem. A szálloda vezetősége nem csípi, hogy a bejáratnál parkolok, pedig mozgáskorlátozott vagyok.
– Még valami. Megnézhetem a botod alját?
Jack vállat vont és felemelte a botot. Az egyenes fa szár lapos fa talpban végződött. Semmi fekete folt.
– Kösz – mondta Barnes, és nézte, amint a volt bajnok elsántikál.

Végül odament Maddy Rich-hez, aki éppen pihent, és gyengéden megfogta a kezét.
– Maddy, fel kell tennem néhány kérdést. Mondd el, mi történt.
Maddy megtörölte a szemét. – Mostanában mindenen összekaptam Rollyval. Mindegy volt, min. Ma este tűzszünetet kötöttünk és besétáltunk az átriumba. Itt aztán közölte, hogy el akarja indítani a válópert, ahogy visszaérünk Dallasba.
– Miért? Egy másik nő miatt?
– Nem mondta.
– És te mit csináltál?
– Pofonvágtam és otthagytam. Ott voltam az átriumban, de olyan messze tőle, amennyire lehetett. Bőgtem. Aztán zajt hallottam, mintha valami leesne. Amikor visszamentem, ott találtam a földön.
– Megnézhetem a cipőd talpát, Maddy? Rutinvizsgálat.
Barnes szemügyre vette a kerek cipősarkakat. A méret stimmelt, de nem volt rajtuk fekete nyom. Megköszönte, majd arrébb ment, és leült egy szabad asztalhoz, hogy átnézze a jegyzeteit.
Barnes régi barátnője ment oda hozzá. – Nem lehetett az egyik osztálytársunk? – Ez egy kérdés formájában megfogalmazott kijelentés volt. – Az egyikünk gyilkos?
Barnes megrázta a fejét. – Nagy a gyanúm, hogy igen. És azt hiszem, tudom, kicsoda.

Bob Grey
Jack Biggs
Maddy Rich

A megoldás

Jack Biggs

Magyarázat

Mi volt az árulkodó jel?

Két dolog utal Jackre.
Először is, Barnes mindegyik gyanúsítottal kezet rázott. Jack kezén homoknyomot talált a gyilkos fegyverről, a nyomozónak meg is kellett a homok miatt törölnie a kezét. Barnes nem tett ilyet az után, hogy a többiekkel kezet rázott.
Továbbá Barnes megtudta, hogy Jack a kocsiját a szálloda bejáratánál parkolta, ahol éppen aszfaltoztak. Barnes feltételezése szerint a tetthelyen talált fekete körök Jack botjának a végén lévő gumiról származtak. A gyilkosság után Jack a gumit valószínűleg levette és eldobta. Mivel fogalma sem volt Rolly tervezett válásáról, Rollyt azért ölte meg, hogy visszanyerje Maddy szívét.