Edgar Allan Poe a Morgue utcai kettős gyilkosság című elbeszélés megírásával nem csupán írt egy remekművet, hanem egyúttal egy teljesen új műfaj, a krimi alapjait is lefektette. A címadó detektívnovellában lép színre minden detektívek "őse", Dupin, a zseniális nyomozó, aki jól tudja, hogy a "a valóságban a lehetetlenség nem bizonyulhat lehetetlennek", és hideg logikával, kiváló elemzőképességgel a legnagyobb rejtélyekről is képes fellebbenteni a fátylat. A kötet következő két elbeszélésének is ez a fantasztikus elme a hőse (Marie Roget titokzatos eltűnése, Az ellopott levél).

 A következő kis tanulmányt a neten találtam. Szerzőjére nem sikerült ráakadnom. Meglátásom szerint, bár kétségkívül hasznos és helytálló tényeket is felsorol, sok esetben mintha nem ismerné azt, amiről ír... Vitám vele, vagyis megjegyzéseim más színnel, monogrammommal jelölve az érintett szövegrészek után.

Nektek mi a véleményetek??

 

Bűnügyi szépirodalom az ókor óta létezik. A detektívregény (a krimi) mint külön műfaj azonban csak 1841-ben vonult be az irodalomba.

Kicsi Joe alig százötven centire n��tt emberke volt, de ki sportolt test�� és csupa izom. Melák Bill viszont
százkilencvenkét centi magas, hosszú karú-lábú, nagydarab égimeszel��. Ez a méretaránytalanság
azonban cseppet sem zavarta felh��tlen barátságukat. Közel tíz esztendeje gengszterkedtek nagy
egyetértésben New Bredfordban, minden zsákmányon
becsületesen megosztozva, ahogy h�� társakhoz illik.
Szorgalmas emberek lévén az egyszer�� tolvajlást sem
vetették meg.

Riadó a rend􀄘rségen
A bordeaux-i rend􀄘rség egyik ügyeleti szobájában hirtelen vijjogó hang törte meg a csendet. Ezzel
párhuzamosan piros fény kezdett vibrálni a falon elhelyezett elektronikus térképen.
Az ügyeletes tiszt felugrott, és a mikrofonhoz pattant.
- Riadó! - kiáltotta. - Betörtek a Credit Commercial de France páncéltermébe.
Negyedóra sem telt bele, és a rend􀄘rség körülzárta a bankot.
- Mi történt? - sietett el􀄘 riadtan a fiókigazgató.
- Betör􀄘 a páncéltermükben - vetette oda a hadnagy, és öt emberét magához intve már futott is.

Utcai kaland

Scriptura f􀄘városában, Orthographiában, Corner felügyel􀄘t tartották a
legtehetségesebb rend􀄘rnyomozónak.
Néhány bonyolultabb b􀄦nesetnél még a Scotland Yard is kikérte a tanácsát. Számos el􀄘nyös tulajdonsága mellett azonban akadt a derék felügyel􀄘nek két hibája is: abszolút rövidlátó volt, és szerfelett szórakozott.
Történt egyszer, hogy egy rablóbanda után nyomozott, és egy megbízható besúgójától neszét vette, hol csípheti el a bandavezért.

Wrong felügyelő egy besúgótól megtudta, hogy az alvilág egyik legveszedelmesebb vagánya, Késes
Bob, péntek délután négy óra tájban meg akar féltékenységből gyilkolni egy bérház legfelső emeletén
lakó bármixernőt. Úgy intézte hát a dolgot, hogy két embere megfelelő helyen elbújjon a lakásban,
s ha kell, készenlétben legyen.
A két nyomozó a függöny mögött foglalta
el őrhelyét, így belátták a szobát, és az ablakon
is kileshettek. Alig, hogy elhelyezkedtek,
már észre is vették, hogy Késes Bob a
szemben levő sarkon ácsorog, s olyan buzgón
figyel néhány a mixernő háza felé
létráskocsival közelgő szerel�őt, mintha más
szándéka nem is volna, mint bámészkodni.

P. D. James, a jeles angol detektívregény-írónő idősebb kartársnője, Agatha Christie hagyományának szellemében szerkeszti meg a történetet, amelynek majd minden szereplője okkal gyanúsítható a gyilkossággal, egészen az utolsó fejezet közepéig.

1920.08.03 - án szletett, Phyllis Dorothy James néven. Az általa létrehozott intelligens és jó ítélőképességű Adam Dalgliesh költő és felügyelő figurájáról a legismertebb, például az 1962-es "Cover Her Face" című misztikus regényében.

Literszámra nyakalták és vitték haza a jóféle rumot a pincében álló 300 literes hordóból egy szegedi családi ház felújításán dolgozó melósok. Amikor az utolsó csepp szesz is elfogyott, odébb akarták tenni a kiivott fahordót, de még kotyogott benne valami. Szétbontották, egy összeaszalódott holttest dőlt ki belőle.

A rémregénybe illő történet több évtizedes múltra tekint vissza. A Szeged kertvárosában lévő régi ház első tulajdonosa egy nyolcvanas éveiben járó özvegyaszszony volt, aki csendes öregségben, magányosan éldegélt.

Szép Húsvétot, jó pihenést, szórakozást, érdekes olvasmányokat, izgalmas filmeket az ünnepre!

 

 

 

Mrs. Rich, a milliomosnő, kitöltötte barátnőjének a második teát, majd folytatta a már megkezdett mondatot:
- … szóval valaki állandóan zaklat telefonon. Attól tartok, a volt férjem bérelte fel az illetőt. De már intézkedtem, hogy véget vessek a dolognak.
Alig, hogy idáig ért, ismét csengett a telefon.
- Halló! - vette fel a kagylót Mrs. Rich. De nem a telefonbetyár már jól ismert hangja, hanem egy vadidegen borízű hang válaszolt.
- Maga az, Elly Rich? - kérdezte a hang.

Gideon Killer teljesen feldúlva rohant a rendőrségre, ahol egyenesen Quick felügyelő elé vezették.
- Kérem, a feleségem… - lihegte egy székbe rogyva.
- Mi van a feleségével? - kérdezte Quick.
- Megölte magát… Legalábbis azt hiszem.
A továbbiakban drámai gyorsasággal peregtek az események. Killer elmondotta, hogy beleszeretett egy táncosnőbe, és mivel érzelmei komolyak, néhány hete elköltözött a feleségétől, aki mielőtt a rendőrségre futott, felhívta telefonon, és kijelentette, hogy ha nem költözik vissza hozzá, főbe lövi magát.

 

A londoni művészbarátok klubjában a képgyuűjtő Mr. Paint félrevonta műkereskedőbarátját, Mr.Clevert.
- Hallottál már a „Nyolcak” nevű magyar művészcsoportról? - kérdezte a lehetőlegtitokzatosabb arcot vágva.
- Hogyne! - bólintott Mr. Clever. - A század elején alakult. Tagjainak képei ma meglehetősen sokat érnek.
- Ezek után bizonyára érdekelni fog, hogy én meglepően olcsón jutottam egy képhez, amit a nyolcak egyike feslett - futott végig diadalmas mosoly Paint ajkán.

Prézli úr bebújt az ágyába. Aztán mint minden este, ezúttal is felhúzta a zsebóráját, és az éjjeliszekrényre
tette.
Pont éjfél van - állapította meg magában. - A kísértetek órája! Van-e alkalmasabb pillanat arra,
hogy hűtlen kedvesemért kísértetté váljak magam is? - Azzal markába öntötte a gyógyszerészbarátjától

kapott húsz darab altatópirulát, és egyetlen mozdulattal mindet a szájába öntötte. A Víz már oda
volt készítve. Elég volt belőle fél pohárnyi, s a húsz tabletta lecsúszott a torkán.

Filemile úr felkeresett egy jónevű ügyvédet, és felvázolta elotte egy peres ügy részleteit.
- Megnyerhetem én ezt a pert? - kérdezte.
- Ha minden úgy igaz, ahogy elmondta, én megnyerem magának! - mondta az ügyvéd magabiztosan.-Tiszta ügy, el sem lehet veszteni.
- Na, akkor én kiszállok belőle.
- Az ég szerelmére, miért?
- Csak.
- Netán nem a valóságot ecsetelte elottem?
- De a valóságot. Jottányit sem tódítottam rajta. Mégis elment a kedvem a pertol.
- Miért?

Quiro felügyelohöz berontott a segédje:
- Tumbal fobe lotte magát! - jelentette lihegve.
- Tumbal felügyelo? - nézett rá Quiro  megdöbbenve, de aránylag nyugodtan. - Ez lehetetlen.
Húsz éve dolgozott a mellettem lévoszobában, de még sohasem tett ilyet.
- Most megtelte. Búcsúlevelet is hagyott az asztalon.
- És mi áll benne?
- Valami olyasmi, hogy unja az ügyfelek meg a felettesei packázásait, ezért 9 óra 32 perckor lement
a rakpartra fobe loni magát. A végrendeletét megtaláljuk a zenei lexikon elsokötetének kétszáztizenegyedik
és kétszáztizenkettedik oldala közé csúsztatva, azzal a záradékkal, hogy temetésén
énekeljük el kórusban Mozart Don Juanjának egyszemélyes pezsgoáriáját.

- 1948-ban aztán felolvasták a nagybátyám állítólag húsz évvel korábban írt végrendeletét - mesélte
Barbara. - Körülbelül így hangzott: „Teljes szellemi képességeim birtokában, most, tíz évvel az
elsovilágháború befejezése után, elhatároztam, hogy minden ingó és ingatlan vagyonomat unokaöcsémre
(név, cím stb.) hagyom. Kelt Bécsben, 1928. július 10-én, Aláírás, tanúk…" Mondanom sem
kell, hogy amint meghallottam a szöveget, máris tudtam: a végrendelet hamis!

George ugyanis matematikus. Mary pedig ravasz.

David Suchet,  minden Agatha Christie rajongó kedvence, talűán, a legjobb, leghiteleebb Poirot. A színész 2008 elején jelentette be, hogy még egy sztorit hajlandó leforgatni aztán más szerepekkel szeretne foglalkozni. t Agatha Christie Poirot történeteit 1920-ban kezdte el írni, összesen 45 novellában, 32 regényben és 1 színdarabban szerepel.

Poirot színészi megtestesítői voltak Sucheten kívül Ian Holm, Albert Finney, Peter Ustinov, Tony Randall, Alfred Molina.